Jobb oldalsáv

Az asztma és az allergiák jelzik, hogy a testnek megnövekedett idegingerület átvivő hisztamin termeléshez kellett folyamodnia. A hisztamin a szervezetben a vízanyagcsere és elosztó érzékelő-szabályozója.

Részlet a tested vízért kiált c. könyvből:

Felismerték, hogy az asztmások tüdőszöveteinek hisztamin szintje megnövekszik, és ez szabályozza a hörgő izmok összehúzódását. A párolgásos vízvesztés egyik fő helye a tüdőben van, tehát az összehúzódott hörgők csökkent vízveszteséget jelentenek a lélegzés során – a test egy egyszerû természetes manővere a vízvisszatartásra.

A hisztamin, eltekintve a vízszabályozó szerepétől, egy olyan szer, ami az antibakteriális, antivirális és antiidegenanyag védelmi rendszerért felelős a testben. A test normális vízszintjén e folyamatok egy észre nem vehető, túlzások nélküli szinten működnek. A test egy dehidratált állapotában, addig a pontig, ahol a hisztamin vízszabályozó hatása túlzott mértékűvé válik, a hisztamin termelő sejtek egy immunrendszeri aktiválása többlet mennyiséget termel, amit más feladatok céljaira tárolnak.

Egy állatkísérletben kimutatták, hogy a hisztamin termelés a hisztamin termelő sejtekben a napi vízbevitel növekedésére csökken. Mindkét folyamatot (a hisztamin termelést és aktivitást) a napi vízfogyasztás azonnali növelésével kell szabályozni. Átlagban ezek az esetek a test „vész-vízszabályozásának” elsőtől negyedik hete után jelennek meg.

Jose Rivera orvos éveken át szenvedett allergiájától és asztmájától. Különösen érzékeny volt a macskákra. Soha sem ment be egy házba, ha ott macska tartózkodott. Úgy tűnik, egyszer nagyon súlyos állapotba került, miután egy macskával került össze. A dehidratáció és a hisztamin többlet termelés szoros kapcsolatának ismeretében teljesen felépült betegségéből. Mindennek tetejére jelenleg asztmás betegeket kezel vízzel és sóval. Levelét az alábbiakban olvashatjuk.

Joanie Winfield levele szintén az alábbiakban található. Csak azért közlöm levelüket, mert ezek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy a megnövelt vízbevitel felnőtt személyekben az asztmás és allergiás rohamok teljes enyhülését hozzák meg még akkor is, ha már sok éve szenvednek ezekben a betegségekben.

Kedves dr. Batmanghelidj!

E levél a dehidráció és az asztma közötti kapcsolat ön által bemutatott ismeretének nagyrabecsülése jeléül íródott. Amint arra bizonyára emlékszik, felnőttkori asztma rohamaim egyetemista korom óta kínoztak és emellett sok anafilaxiás életveszélyes rohamom is volt.

Az ön által adott információnak köszönhetően egyszerűen vízzel és sóval enyhíteni és gyógyítani tudtam asztmámat. Közel másfél éve teljesen tünetmentes vagyok, sem az asztmám sem az allergiám nem jelentkezett a közelmúltban.

Ismerete legjobban abban segített, hogy tudatossá tett, mikor és hogyan igyak vizet és hogyan vigyek sót a testbe a jobb hidratáció elősegítésére és asztmám megelőzésére. Továbbá tanácsot tudtam adni légzőszervi és allergiás problémáktól szenvedő betegeimnek, hogyan igyanak vizet, és hogyan vegyék a sót biztonságosan magukhoz és teljes meglepetésemre betegeim drámai gyorsasággal felépültek bajaikból. Uram, köszönöm, hogy átadta az élet lélegzetét egy olyan egyszerű dolgon keresztül, mint a víz és a só.

Tisztelettel: Jose A. Rivera, orvos 1995. január 6.

 

Kedves dr. Batmanghelidj!
Azért írom ezt a levelet, hogy megköszönjem az ember megnövekedett vízszükségletének felfedezését, és hogy megosztotta ezt velünk, olvasókkal. Nagy hasznomra vált, hogy követtem a vízbevitelre vonatkozó tanácsait. Egészségi állapotomban nagyon figyelemre méltó változások történtek. Az asztma valaha a fő betegségem volt. Amióta elegendő vizet iszok gyógyszerek nélkül is jól tudok lélegezni. Micsoda változást hozott ez az életemben. Más előnyei is voltak a vízkúrának, pl. lágyabb lett a bőröm és éberebb lettem. Boldog vagyok, hogy elolvashattam a könyvét és amilyen sok emberrel csak tudtam, megosztottam tanácsát. Még egyszer köszönöm segítségét!

Tisztelettel: Joanie Winfield 1994. július 18.

Ne felejtsük el, ha a koncentrált vér eléri a tüdőt, a helyi hisztamin termelés természetes és önműködő folyamat. Ennek megnövekedett felszabadulása segíti elő a hörgők összehúzódását.

Ha asztmától vagy allergiától szenvedünk, növeljük meg a vízfogyasztásunkat. Ne igyuk magunkat a „ló túloldalára” arra gondolva, hogy sok hónap és év dehidráció okozta pusztulását pár napi túlfokozott vízbevitellel helyrehozhatjuk. Naponta normális vízmennyiségre van szükségünk – napi 8 vagy tíz két és fél deciliteres pohár vízre – amíg egy hosszabb idő után el nem érjük testünk teljes hidratációját.

Csökkentsük le a narancslé fogyasztásunkat napi egy vagy legalább két pohárra. A narancs káliumtartalma elég magas. A nagyobb káliumbevitel elősegítheti az erőteljesebb hisztamin termelést. Asztmás betegeknél ezt mindig észbe kell tartani.

Mary B. egy, a nagyobb városok egészségügyi rendszeréért felelős minisztérium tisztviselője, sok éven keresztül asztmától szenvedett. A parkban tett sétáit nem tudta tovább élvezni. Légzéselégtelensége megfosztotta sétái örömétől.

Egyik kollégám az Egyszerű Gyógyászatért Alapítványnál felismerte problémáját. Megfogadta a vízivás jó tanácsát, jelezte, hogy bőséges mennyiségben iszik vizet. Amikor rákérdeztek, mennyi vizet iszik, napvilágra került, hogy sok-sok pohár narancslevet iszik naponta és még számos más gyümölcs levét. Elmagyaráztuk, neki, bár a narancslé sok vizet tartalmaz, nem tételezhetjük fel, hogy helyettesíti a test tiszta és egyszerű vízigényét. Magyarázatunkat elfogadta és a gyümölcslevekről áttért a vízre. Napokon belül légzéselégtelensége enyhült. Legutóbb azt hallottuk tőle, hogy asztmája teljesen elmúlt.

Hadd magyarázzam el az asztma egy másik nagyon fontos tényezőjét – a só szerepét. Amikor vízhiány lép fel a test elkezdi visszatartani a sót. Néhány emberben a sószabályozás nem kielégítő. Erre a fiziológiai problémára még csak ráadás a diétákról és a sómentes diétákról szóló hibás tanítás, amely határozottan szokássá vált társadalmunkban.

Bizonyos emberekben sóhiány jöhet létre és pontosan ugyanazon a módon, ahogy a vízhiány, tünetteremtő tényezővé válhat, például az ízületi gyulladásoknál.

Megértettem, hogy a súlyos asztmás rohamokban is a sóhiány nagyon fontos hozzájáruló tényező. Szeretnék egy fontos titkot megosztani önökkel. A só egy természetes antihisztamin. Az allergiás embereknek a só bevitelüket kellene megnövelni, hogy megelőzzék a többlet hisztamin termelést.

A vízre a tüdőnek van szüksége, hogy az állandóan cserélődő levegővel szemben nedvesen tartsa annak belső felületét. Dehidrációs állapotban nyálkatermelődés véd a kiszáradástól. Az asztma első állomásán többlet nyálka kiválasztás védi a szöveteket. De egyszer csak eljön az idő, hogy túl sok nyálka választódik ki és ott is marad, gátolva ezzel a légutak normális levegőcseréjét és a légzést. A nátrium (például a konyhasó nátrium tartalma) természetes nyálkatörő, és normális helyzetben a nyálka eltávolítása miatt történik meg a kiválasztása. Ezért sós az orrváladék, amikor érintkezésbe kerül a nyelvvel. A só felbontja, meglágyítja a nyálkát a tüdőben, visszaadja a víztartalmát és hozzájárul a légutakból való eltávolításához (természetes köptető hatás, ford. megj.). Dehidrációban és a vízmegőrzési mechanizmussal kapcsolatban egy együttes és társult só-megőrzési program lép életbe. A só visszatartása a nyálka kiválasztásra is érvényesül.

A testnek előbb meg kell bizonyosodnia, hogy elegendő só és víz áll rendelkezésre, mielőtt ellazítja a hörgő összehúzódásokat és a nyálka elég lazává, híggá válhat a kiválasztásra. A fibrocisztás tüdejű gyermekek esetén a tüdő gyógyulása érdekében észben kell tartani a só és a víz közötti összefüggést. Ez az oka, amiért Mrs. Preston és dr. Rivera asztmája elmúlt. Ez az oka, hogy az asztma nem „betegség”, amit „gyógyítani” kellene. Ez a test fiziológiai idomulása a só és vízhiány állapotához. Bármikor kiújulhat, ha nem szánunk elég figyelmet a víz és a só megfelelő bevitelére.

Egy csipet só a nyelvre miután megittuk a vizet és elhitettük az aggyal, hogy sok só érkezett a szervezetbe. Ez azután elkezdi ellazítani a hörgőket.

Az alkohol és a koffein súlyosabbá teszi az asztmás rohamokat. Az asztmától szenvedő embereknek kissé meg kellene növelniük a sóbevitelüket.

Kedves dr. Batmanghelidj!
Levelemmel szeretném megköszönni szíves segítségét Jeremy allergiájában. Bizonyára emlékszik Jeremyre, nyolcéves kisfiamra, aki az utóbbi 3–4 évben súlyos allergiás tünetektől – allergiás orrnyálkahártya gyulladásos és asztmás tünetektől – szenvedett.

Legutóbb komoly szénanátha és köhögés társult az asztmához. 1995. április 28-a körül elkezdtük a vízkúra programot, ami két pohár vizet jelentett minden étkezés vagy gyakorlat előtt és minden más folyadékot kizártunk az étrendből. Ráadásul egy fél teáskanál sót is elfogyasztott, amit az ételébe tettem, hogy kiegyenlítsem a megnövekedett vízbevitelét. 3–4 napon belül fantasztikus javulás történt állapotában, abbamaradt a súlyos nyálkatermelése, köhögése gyakorlatilag megszűnt, tüsszögése és más allergiás tünetei teljesen eltűntek. Ezért abbahagytuk a Benadryl és az Albuterol szedését és folytattuk a hidratációs programot. Jeremy most már megközelítőleg négy és fél hete követi a programot és négy hetet gyógyszerek nélkül töltött el, jót tett neki. Nem csak a szubjektív tünetei múltak el, de az objektív leletek is azt mutatják, hogy a tüdő perc térfogata elérte a normális értéket. A folyamatos gyógyszeres kezelés kiváltotta álmossága szintén megszűnt, továbbá az eredményességet jelzi, hogy éberebb és a tanulmányi eredményei is javultak. Ki szeretném hangsúlyozni, kezelési módszere nagyon hatásos volt Jeremy számára, és minden jót kívánunk ehhez a költségmentes és nagyon hatásos programhoz.

Még egyszer dr. Batmanghelidj, köszönöm a jó tanácsát és a Jeremy allergiáját és asztmáját meggyógyító kezelési módszerét.

Igaz híve:
Cheryl Brown-Christopher, orvos
és fia Jeremy Christopher

Amint olvashattuk Christopher doktornõ levelében, fia két különböző gyógyszert is szedett az asztmájára. Tüdejének levegő kapacitása még a gyógyszerezés ideje alatt a normális érték 60 százaléka volt. A víz- és a sókúra egy hónapján belül tüdő kapacitása a normális érték 120 százalékára nőtt, gyógyszerek nélkül.

Aaron Warner 10 éves és asztmájának kezelésére 10 különféle gyógyszert írtak fel neki. Édesanyja szavaival: „10 éves fiam gyógyszerezési tervének folytatását nem láttam ésszerűnek és a gyógyszerezés megkezdése után két nappal rosszabbul is lett, feje, torka, szája fájt, álmos, nyűgös volt és fényérzékeny lett a napra.”

Jeremy és Aaron most gyógyszerezés nélkül élnek és szüleik lelkesek. Az asztma vízzel és sóval való gyógyításáról szóló tájékoztatást 1995. június 5-én jelentették be először Paul Harvey híreiben. Ez a jó hír mostanra egyre ismertebbé válik. Kevesebb, mint öt év alatt talán be tudjuk fejezni a krónikus dehidrációval kapcsolatos gyógyászati tudatlanság felszámolását, ami engedte, hogy oly sok ártatlan gyermek szenvedjen, közülük néhány ezer egészen a halálig. Ezeknek a gyerekeknek fel kell ismerni azt a tényt, hogy szomjúságuk miatt vált számukra nehézzé a légzés. Sokszorozzuk meg a megnövelt vízbevitel hatását az asztmás rohamok megelőzésében és gyógyításában, amint azt Jeremy és Aaron esetében láthattuk, a többi 12 millió asztmás gyermek gyógyulására és hirtelen megláthatjuk a lehetőséget, amivel megmenthetjük őket a dehidráció okozta fulladástól és haláltól.

Csak az önök aktív segítségével – és ha a tömegtájékoztatási eszközöknél is segítő kezekre találunk az asztma megelőzésének és kezelésének terjesztésére – menthetjük meg az ártatlan gyermekeket a tudatlanság és a kereskedelmi érdekeltségű gyógyászat markából.